Lázadó hippiből közösségalapító

Johannes Hartl (1979) német teológus, irodalomtudós, filozófus, négygyermekes családapa. Feleségével, Juttával 2005-ben Augsburgban megalapították az Imádság Házát, ahol a nap 24 órájában folyamatosan, szünet nélkül zajlik az ökumenikus imádság. Johannes vlogot vezet, számos könyv szerzője, nemzetközileg elismert konferencia előadó, aki szenvedélyesen közvetíti Isten lenyűgöző szépségét és jóságát.

Csajok, drogok, esztelenségek

1979-ben Bajorországban, Metten-ben született katolikus családba, de szélsőségekkel teli fiatalsága (csajozás, droggal való kísérletezés) Istentől egy időre eltávolította. „Nem volt bennem sosem negatív kép az Egyházról, csak annyi, hogy unalmas. (…) Valahogy úgy képzeltem el az életet, mint az iskolát. Azt gondoltam, hogy Isten egy unalmas matektanár, aki azt várja tőlem, hogy unalmas dolgokat tegyek a jó jegyekért. Ami pedig örömöt okoz, azt megtiltja.”

Ezért 14 évesen már menő bandával járt bulizni. „Csak hülyeségeket csináltunk. Egyszer például elvonatoztunk Budapestre, a városból persze semmit nem láttunk, csak ittunk és mindenféle esztelenséget műveltünk. Füstöltünk meg csajoztunk. Ebből a bandából sokan drogozni is kezdtek.”

Rebellis hippi a vallási konferencián

14 éves korában a szülei magukkal vitték egy vallási konferenciára.

„Én abban az időben rebellis hippi voltam és az egészet ostobaságnak tartottam.(…) Az emberek normálisan néztek ki, és csomó fiatal is volt köztük. Csak aztán elkezdődött ez a zene és megváltozott a tekintetük, még az arcuk is eltorzult. Azt gondoltam, hogy akármit is szívtok, szívjatok belőle kevesebbet. De azért mégis, valahol tetszettek.” Az egyik este előre lehetett menni imádkozni. Mindenki kérhetett egy imát, aki be szerette volna fogadni a Szentlelket. Johannes előrement. „Nem imádkoztam, csak ott álltam és nem éreztem semmit. Mikor vége lett az imának, visszamentem a helyemre és akkor éreztem, hogy valami megváltozott bennem. (…) Olyan érzésem volt, mint amikor az ember először szerelembe esik. (…)

Ez a nap egyszerűen kettévágta az életemet. Az egész addigi világképem összedőlt. Hogy miért? Mert megtaláltam Istent, pedig nem tettem érte semmit.

Nem imádkoztam előtte, nem böjtöltem, nem jártam templomba, nem voltam derék, jó fiú. Egy arrogáns disznó voltam.”

Big Mac és imaház

Johannes szerzetes szeretett volna lenni, de végül Isten egy egészen más útra hívta meg. Megismerte feleségét, akivel közösen 2005-ben Augsburgban megalapították az Imádság Házát. 2011 szeptemberében elérték a nagy célt: az év 365 napján, a nap 24 órájában imádkoztak az imaszobában.

„Benzinkutak, Mc’Donaldsok, tűzoltóság a nap 24 órájában nyitva állnak, csak mi keresztények tartunk nyitva egy órát egy héten” – mondta Johannes Hartl. „Azt hiszem, senki nem akad fenn azon, hogy a Mc Donald’s éjjel-nappal nyitva tart. Ha hajnali 4-kor rám tör az éhség, ehetek egy Big Mac-et. Az, hogy a kórház éjjel-nappal nyitva van, az is fontos.

De az, hogy Istent éjjel-nappal imádják és dicsőítsék, az még fontosabb. Ő megéri.”

Azóta szünet nélkül jelen vannak a fiatalok. Az imaházat 2011 óta kizárólag adományokból finanszírozzák, 18 „teljes állású” imádkozója van, akik feladták a munkahelyüket, a felajánlásokból élnek, és az imát érzik egyetlen küldetésüknek.

Az augsburgi imádság mozgalomnak Budapesten is vannak követői. Az Őrtüzek Imádság Háza 2013-ban nyílt meg és dicsőítő, közbenjáró imaalkalmakat, konferenciákat rendeznek.

Forrás/Fotó: NEK