Istent szolgálni a drogháborúk árnyékában

2020. március 01.
A Fülöp-szigeteki Cebu érseke mérnöknek készült, de papnak állt

Gyilkosságok, drogok, korrupció, merényletek – ez egy 18-as karikával ellátott akciókrimi, vagy maffia-film négy szavas összefoglalója is lehetne, azonban az életnek e sötét velejáróit testközelből is jól ismeri Jose Serofia Palma, a Fülöp-szigeteki Cebu érseke.

Palma az egyik fő kritikusa a Rodrigo Duterte által meghirdetett drogellenes háború keretében elkövetett gyilkosságoknak. A Fülöp-szigeteki elnök ugyanis eltökélt abban, hogy 2022-ig felszámolja az országban a kábítószerbűnözést, ugyanakkor a hatóságok drogellenes intézkedéseinek már több ezer civil is áldozatául esett.

„Igen, egyetértünk a kábítószerellenes háborúval, de szemben állunk a jogtalan gyilkolással. Igen, egyetértünk a drog- és korrupcióellenes kampánnyal, de sosem fogjuk támogatni a halálbüntetést” – hirdette Jose Palma a Fülöp-szigeteki Katolikus Püspöki Kar nevében.

Cebu főpásztora a Gondviselésnek hála 2018-ban szerencsésen elkerült egy ellene irányuló gyilkossági merényletet. Jose Palma éppen az ország fővárosában, Manilában tartózkodott, amikor otthoni rezidenciáján egy zavart elméjű, felfegyverzett maszkos férfi próbált volna tőle tanácsot kérni bajba jutott házassága miatt. A depresszióval küzdő Jeffrey Cañedo végül a kiérkező rendőrökkel folytatott tűzharcban életét vesztette.

Az eset után Cebu érseke telefonon kereste meg a merénylő édesapját, és felajánlotta neki segítségét, egyúttal az üggyel kapcsolatban nyilatkozva hangsúlyozta: a merényletkísérletet nem az egyház ellen irányuló támadásnak tekinti, hanem sokkal inkább egy ébresztőnek, ami rávilágít arra, hogy a depresszió egy sokakat érintő, valódi betegség.

A fenti eset is mutatja, hogy a drogbűnözéssel, a civil áldozatokat követelő leszámolások terhével sújtott Fülöp-szigeteken milyen körülmények között kell Istent szolgálva helyt állnia a katolikus egyház képviselőinek. Ebben mutat példát Jose Palma is, aki így foglalta össze, hogyan próbálja kezelni magában a nehéz időszakokat:

„Amikor eltelik egy nap és én megteszek minden tőlem telhetőt, azt mondom az Úrnak: Istenem, megtettem ma is mindent, amit csak tudtam. Ez a Te világod, a Te papjaid, a Te néped és a Te egyházmegyéd. Én megyek aludni.”

Gyermekkorában még más hivatás képviselőjeként képzelte el életét. A nyolc gyermekes családban felnőtt, s a reáltárgyak iránt érdeklődő Jose vágya az volt, hogy mérnök lehessen. A sorsdöntő fordulatra, ami után végül a papi hivatás útjára lépett, így emlékszik vissza: „Az Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az egyik iskolatársam belépett a papnevelő intézetbe és annyira lelkes volt tőle, hogy engem is buzdított. Mivel nem akartam elvenni a kedvét, én is beléptem.”

Cebu hat nyelven beszélő érseke egyházi és világi tanulmányai után magna cum laude minősítéssel szerzett doktori címet Rómában. Bár disszertációjának meglehetősen borús hangvételű a címe - Death as an Act: A Dialogue in Eschatology with Contemporary Theologians, magyarul A halál mint cselekedet: párbeszéd az eszkatológiában a kortárs teológusokkal –, papnövendék társai szerint Jose Palma személyisége cáfol mindennemű komorságot, hiszen olyan ember, akiből sugárzik a jókedv és a nyugalom.

Jose Palmaval személyesen is találkozhatsz, ha regisztrálsz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjaira.

NEK Titkárság