Fedőneve: Kölyök

Szabó Konstantin görögkatolikus papot, a Kongresszus egyik tanúságtevőjeként, szeptemberben hallgathatjuk meg a Hungexpón. Kárpátaljai vendégünk mindkét szülői ágon papcsaládból származik. 1986-ban titokban szentelték fel.

1945-ben Sztálin rendelkezése nyomán ellehetetlenítették az egyházak működését, sok görög- és római katolikus pap, református lelkész került szibériai kényszermunkatáborokba.

Az ukrajnai területről is rengeteg egyházi személyt vegzáltak. A szovjet hatalom a görögkatolikus papokat a pápa megtagadására és az ortodox egyházba való beolvadásra kényszerítette. Aki ellenállt kivégezték, vagy gulágra került. Szabó Konstantin pap nagybátyját a nyílt utcán lőtték le.

A diktatúrának ellenszegülő Romzsa Tódor püspök ellen három nap alatt két merényletet követtek el, a második végzetes volt. Szabó Konstantin édesapját 1947-es halála előtt a vértanú püspök szentelte áldozópappá. A Szabó család, sok más papcsaládhoz hasonlóan a rendszer ellenségévé vált, kiközösítették őket. 1950-ben az egyház fiatal szolgáját kényszermunkára hurcolták. Szabó Konstantin apja öt év után térhetett vissza Kárpátaljára. A család 1958-tól Beregszászon élt.

Hit a hitetlenségben

A görögkatolikus egyház a vérengzések, fenyegetések papjaik elhurcolása, kivégzése hatására „illegalitásba vonult”, és a rendszerváltásig titokban működött. Konstantin atya a kárpátaljai városban, Beregszászon látta meg a napvilágot, 1958-ban. Gyermekkora hasonló volt, mint kortársaié, egy lényeges eltéréssel: az iskolában ateizmusra nevelték a fiatalokat, ő viszont titokban, a négy fal között szüleitől sokat hallott Istenről, és a zárt ajtók mögött tartott miséken ministrált. Leérettségizett, két évet szolgált sorkatonaként a szovjet hadseregben Magyarországon, kereskedelmi szakiskolába járt. 1979-ben hazatért, megnősült, Ungváron elkezdődött a civil élete.

1982-ben már családapaként kezdte el teológiai tanulmányait dr. Ortutay Elemérnél, aki jól ismerte a vértanú Romzsa Tódor püspököt, apja felszentelőjét.

Így emlékezett később vissza Szabó Konstantin azokra az évekre: „Titokban jártam hozzá magánoktatásra, de nem tudtam, hányunkat, kiket oktat még rajtam kívül. Amikor sűrűsödtek a vegzálások, a jegyzetek helyett bonbonnal, virággal mentem, mintha csak vendégségbe igyekeznék, és mindenféle kerülőutakat találtam ki, hogy kicselezzem a minket figyelő titkosrendőrt.”

A kehely egy kristálypohár volt

Óriási kockázatot vállalt az egész család. A papcsaládokat a diktatúra évtizedeiben az állambiztonsági szervek szoros megfigyelés alatt tartották.

“Volt egy pillanat, egy törés, amikor azt mondtam, hogy nem megy, abbahagyom. Elemér bácsi ekkor küldött egy cédulát: //Kölyök - ez volt a fedőnevem -, vigyázz, ne csapd be az ajtót, mert néha nagyon nehéz kinyitni.// Ez a gondolat örökké megmaradt bennem” - idézte fel a tanulás négy, kemény évét később Szabó Konstantin.

1986-ban szentelték pappá, amiről csupán édesanyja és felesége tudott, még két idősebb testvérének sem árulta el. Ők csak évekkel később tudták meg, amikor beteg anyját megáldoztatta. Hasonlóan édesapjához, a Szent Liturgiát az első pár évben még otthon kellett végeznie, rejtegetve a történteket a szomszédok elől.

„Kaptam egy régi antimenziont (ereklyekendőt), rátettem az íróasztalra, a kehely egy kristálypohár, a diszkosz egy süteményes tálka volt. A vitrinben tartottuk a többi edény között. A liturgia menetét és szövegét egy sima füzetbe írtam le.”- emlékezett vissza Konstantin atya.

Velünk az Isten!

Első nyilvános szertartását 1989-ben mondhatta, tizenhat áldozópappal és két püspökkel együtt. Akkor érezte először igazán, hogy pap.

„1990. május 13-án, a beregszászi temetőben volt az első önálló liturgiám, mivel a templomunkat csak 1992-ben kaptuk vissza. Mégis futótűzként terjedt el a hír, hogy újra tartanak görögkatolikus misét Beregszászon, így még a dédaiak is buszokkal jöttek: több százan énekeltük együtt, hogy „velünk az Isten”.

Neki, és sorstársainak volt a feladata, hogy Ukrajnában a görögkatolikus egyházat újraépítsék a kommunista diktatúra után. 2003-ban esperesi kinevezést kapott, ám egy infarktus miatt le kellett mondania. Nyugdíjazásáig az ungvári Boldog Romzsa Tódor Hittudományi Szeminárium tanára volt.

Konstantin atya szeptemberben tesz tanúságtételt a Hungexpón. Regisztrálj, és hallgasd meg!

NEK Titkárság