Istenbe kapaszkodva talpra állhatunk

Jézus az isteni irgalmasság terjesztésére egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomása során. Az apáca Elena Kowalska néven született a lengyelországi Glogowiecben, 1905. augusztus 25-én, egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként. Szülei nem támogatták abban, hogy kolostorba vonuljon, azonban egy látomás után elhatározta, hogy követi Jézus hívását. Varsóba ment, és 1925-ben belépett az Irgalmas Szűz Nővéreinek közösségébe, ahol a Fausztina nevet kapta. Szerzetesként számos kinyilatkoztatást, látomást, láthatatlan stigmákat kapott.

„Megpillantottam Jézust”

Az egyikről a következőket írta naplójában: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. [...] Kis idő múlva azt mondta Jézus: »Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.. Azt kívánom, hogy a képet [...] Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!« ”. A Szent Szívből áradó fehér és piros sugár az igazságosság és irgalmasság, a bűnbánat és a bűnbocsánat, az áldozat és az engesztelés, a felebaráti szeretet és az isteni szeretet szimbóluma.

Mindannyian törékenyek és értékesek vagyunk

Szent II. János Pál pápa 1993. április 18-án, Húsvét második vasárnapján boldoggá, hét évvel később, szintén Húsvét második vasárnapján szentté avatta Fausztina nővért, és elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepének megtartását. Tavaly Ferenc pápa Rómában az isteni Irgalmasság kegyhelyén celebrált szentmisét. A Vatican News felidézte, hogy a Szentatya a pandémia idején Isten irgalmasságára emlékeztetett, melybe kapaszkodva mindig talpra állhatunk. Isten nem fárad bele, hogy fölemeljen minket, amikor elbukunk. Ferenc pápa már akkor is megfogalmazta aggályát, hogy a gyengébbek a járvány miatt hátrányba kerülhetnek. Úgy vélekedett: „a másik iránti közömbös egoizmus vírusa fenyeget minket, amely válogat a személyek között, kiselejtezi a szegényeket, és feláldozza a haladás oltárán azokat, akik lemaradnak. Ez a pandémia ugyanakkor arra is emlékeztet minket, hogy nincsenek különbségek és határok a szenvedők között. Mindannyian törékenyek vagyunk, egyformák és mind értékesek.”

Fausztina nővér üzenete

„Fausztina nővér a második világháború kirobbanása előtt, 1938-ban halt meg. Életének utolsó időszakában kapta meg az isteni Irgalmasság kinyilatkoztatását, s mindazt, amit megélt, leírta Naplójában. A második világháború túlélői számára Szent Fausztina írásai olybá tűntek, mint az isteni Irgalomnak egy különleges, XX. század nézőpontjából megírt evangéliuma. A kortársak felfogták üzenetét, mégpedig éppen a második világháború során drámai módon felhalmozódott rossznak és a totalitárius rendszerek kegyetlenségének a tükrében. Mintha Krisztus azt akarta volna kinyilatkoztatni, hogy a rossz – amelynek az ember létrehozója és áldozata – elé állított végső korlát éppen az isteni Irgalom. Ennek az irgalomnak természetesen része az igazságosság is, ám a világ és az ember történelme során az isteni tervben nem kizárólag az igazságosságé az utolsó szó. Isten mindig el tudja választani a jót a rossztól, s azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4): Isten a szeretet (Jn1 4,8). A Fausztina nővér előtt megjelent megfeszített és feltámadt Krisztus eme igazság legfőbb kinyilatkoztatása.”

(Az irgalom misztériuma. In: II. János Pál: Emlékezet és azonosság, Budapest, 2005, 58–62.)