Isten hozott!

Harangszó jelezte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdetét. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg a kongresszust, de a szervezők a világjárvány miatt annak elhalasztására kényszerültek.

Magyarország 83 év után, immár másodszor rendezi meg ismét a katolikus világeseményt, amelynek megnyitó ünnepsége az esztergom-budapesti főegyházmegye katolikus iskoláinak tanévnyitó Veni Sancte szentmiséje is volt, valamint 1200 fiatal első alkalommal járult a szentáldozáshoz.

A találkozás izgalma

Egymás után érkeztek a zarándokcsoportok a Hősök terére: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, hívek, elsőáldozók sokasága foglaltak helyet a szektorokban. Izgatottan gyülekeznek az elsőáldozó gyermekek is szüleikkel, nagyszüleikkel. Elsősorban a külföldi vendégek körében nagyon népszerűek a magyar népviseletbe öltözött csoportok, rengeteg fotó készült róluk. Az emberek százas csoportokban az Andrássy úton, a fák árnyai alatt gyülekeztek az őszi nyárban, a verőfényes délutánon és a kivetítőkön követik a műsort.

Orgonajáték és könnyűzene

A szentmisét megelőző felvezető műsort Rákász Gergely orgonista nyitotta meg. Az előadóművész 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként debütált, azóta közel kétezer fellépése volt. Egy ízben úgy vallott a hangszeréről: „Egy orgonát hallgatni olyan, mint Istennel beszélgetni: a legnagyobb szólal meg, ami megszólalhat.” A Weiner Leó Katolikus Művészeti Iskola növendékeinek bemutatkozása után, az eucharisztikus kongresszus három hírnöke – Szikora Róbert, Lackfi János és Baricz Gergő - követte egymást a színpadon.

Belső kilincs, Lackfi János megindító szavai

Lackfi János tanúságtételében szemléletes képekkel vezette végig a nézőket az útján, amely Jézussal való találkozásáig vitte. Abból a helyzetből indult, amilyenben Húsvét után Jézus tanítványai és az Őt sirató asszonyok kerültek az üres sírnál: először nem tudtak mit kezdeni az élő Jézussal.
A következő állomás a kétely és bizonytalanság állapota: miként engedjük be Istent az életünkbe. Miközben – fogalmazott az író, költő, műfordító – Isten bejön az életünkbe és elkezd lehetetlen dolgokat művelni.
„Nem csoda, hogy Isten valóságossága zavarba hozza a világot. Mert minket is zavarba hoz.” Azt hisszük, hogy a beengedéssel megfoszt a szabadságtól, pedig valójában olyan szabadságot ad, ami össze sem hasonlítható azzal, amit korábban annak véltünk – tette hozzá.
Lackfi János felnőtt megtérő, nem született, nem nevelkedett vallásos családban. Isten mégis kereste vele a kapcsolatot. A sikeres kapcsolatfelvételből táplálkozik azóta. Őrültnek gondolták, mert 20 évesen megnősült, házassága 30 éve tart, hat gyermek és négy unoka veszi körül. Élete számos állomásán megtapasztalta a kegyelmet: egyik gyermeke az aszfalton született meg, nem értek be a kórházba, a másik dongalábbal jött a világra, egy műtét után ma versenyszerűen sportol…Lackfi János úgy fogalmazott: ő nem a kis kedvencke, mindnyájan VIP-vendégek vagyunk Isten kalandparkjában. Isten sokféle módon keresi velünk a kapcsolatot: üzen gyermekek útján, mogorva emberekkel, érzésekkel. Fontos – tette hozzá –, hogy mi is keressük őt. Lépjünk be a belső szobába, csendesedjünk el. „Annak a szobának csak belül van kilincse. Isten diszkrét, kivár, nem tör rám, ha magam nem engedem be.”

Egyházi- és világi méltóságok a nyitóünnepségen

Az ünnepélyes megnyitón és szentmisén külföldi és hazai egyházi és világi méltóságok vettek részt. Többek között: Áder János köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke, Varga Zs. András, a Kúria elnöke, Polt Péter, legfőbb ügyész, Lévai Anikó, a kormányfő hitvese, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Kozma Ákos, az Alapvető Jogok Biztosa, Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa.

A Hősök terén jelen lévő méltóságok személye is kifejezi, hogy a keleti és nyugati kereszténység találkozója is a kongresszus. Magyarország hidat képez közöttük. Eljöttek az ünnepélyes megnyitóra a kongresszus előadói is, többek között: Alfredo José Espinoza Mateus, Quito érseke, Aurel Perca, Bukarest érseke, Baltazar Enrique Porras Cardozo bíboros, a venezuelai Mérida érseke, Boutros Rai, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája, Charles Gabriel Angela Palmer-Buckle, a ghánai Cape Coast metropolita érseke, Gérald Cyprien Lacroix, bíboros, Quebec érseke, Jean-Claude Hollerich, bíboros, Luxemburg érseke, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságának elnöke, Jose Serofia Palma, Cebu érseke, Youssef Absi, melkita görögkatolikus pátriárka, Joseph Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspöke is.

Ezer év gazdagsága a népművészet nyelvén

A félórás megnyitó ünnepség Magyarország, Mária országa címet viselte. A Kárpát-medence keresztény néphagyományait bemutató műsorban 300 néptáncos és hagyományőrző művész a magyarság, a néphagyomány és a keresztény vallás különleges viszonyát, ezer évre visszanyúló gyökereit mutatta be. Az évezredes kultúránk hordozza a leginkább a közösséghez tartozás csodáját, amely összefűzi a világban élő magyarokat.
A produkcióban, amelyet Káel Csaba rendezett, Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa koreografált, számos tájegység népviselete is megjelent. A műsorszámban fellépett a Bagi Muharay Elemér Népi Együttes, a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Együttes, a Palóc Hagyományőrzők Nógrádból, a Bokréta Néptánc Egyesület Rábaközből, Budapest Főváros Bartók Táncegyüttese, valamint annak gyerekcsoportja. Deszki és szegedi gyerekek mellett láthattuk a Tiszavirág Néptáncegyesületet, a Bihari János Alapfokú Művészeti Iskola gyerekcsoportját, valamint a Magyar Nemzeti Táncegyüttest. Szólistaként Petrás Mária népdalénekest, a kongresszus egyik hírnökét hallhattuk. A lendületes, nagyszabású táncos műsort a kongresszus himnusza zárta. A szentmise kezdetét harangszó jelezte.

Erdő Péter: „Krisztus velünk van”

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust. Köszönetet mondott a szervezőknek, a magyar társadalomnak és az Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságának. Erdő Péter az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik.”

Angelo Bagnasco: „Nem vagy egyedül”

A nyitó szentmise főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, Genova emeritus érseke, az Olasz Püspöki Konferencia korábbi elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt. „A mi hangunk gyenge”, de évszázadok hangja visszhangzik benne és vértanúk kiontott vére teszi élővé. „A mai szentmisével azt üzenjük, hogy minden gyengeségünk és bűnünk ellenére, az Egyházban ott ragyog Krisztus világossága.” A Szentlélek felerősíti a hívők hangját és így szól a modern emberhez: „nem vagy egyedül egy ellenséges világmindenség közepén.” Köszöntötte a közel 1200 elsőáldozót és azzal bíztatta őket, hogy Jézussal olyan barátra találtak, aki soha nem árulja el őket.

Ne fontosak akarjatok lenni, hanem hasznosak!

A katolikus iskolák diákjaihoz is szólt a szentmise főcelebránsa. Angelo Bagnasco bíboros kiemelte, hogy olyan közegben tanulhatnak a fiatalok, amely nem előítéletes a vallással, a kereszténységgel szemben. „Manapság a gondolkodás “gyenge” voltáról szokás beszélni, és ebből a gyengeségből származnak a hit nehézségei is. A hit ugyanis nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmet. Az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen” – hangzott el az olasz bíboros beszédében. Arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy nem attól lesz szép az életük, ha az nélkülözi majd a tévedéseket, a nehézségeket, de nem is attól, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesznek, hanem akkor, ha hasznosak. „Az Egyháznak szüksége van rátok, Nektek viszont szükségetek van Jézusra.”

A Lélek prófétái az anyagiasság világában

Angelo Bagnasco külön szólt a papsághoz is, akik szétszóródva a világban hordozzák Jézus, a jó Pásztor szavait. Köszönetét fejezte ki a papoknak, akik ahogy fogalmazott: „Isten szeretetének hírnökei, a Lélek prófétái az anyagiasság világában, az élő Hagyomány örökösei és a jövő hírnökei az eltévelyedett világban.” A bíboros végül a közösséghez szólt, amely most tekintetét, látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja: „Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: ti mindnyájan, akik érzitek a kereszt súlyát, akik sírtok, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hangotok és hazátok, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt... kapjatok erőre, közel van az Úr, kopogtat minden szív ajtaján, amely megnyílik előtte. Ő nem csak azért jött a világba, hogy osztozzon az emberi sorsban, hanem főként azért, hogy felemeljen bennünket a Szentháromsághoz. Hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron és velünk marad minden nap, a világ végezetéig.”

Nyolcszáz fős kórus a szentmisén

A kongresszus nyitó szentmiséjén közel nyolcszáz fős kórus teljesített zenei szolgálatot, amelynek résztvevői: Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a Váci Székesegyházi Kórusiskola, a Szent Angéla Énekes Iskola; a Pannonia Sacra, a Szentendrei Szt. András, Pál Apostol Katolikus Iskola, a Székesfehérvári Ciszterci Leány kamarakórus, az Egyetemi Templom Don Bosco kórusának gyermekei és a Szolnoki Csillagfény Gyermekkórus. Az egyesített kart a Weiner Leó Szakgimnázium zenekara és orgonán Sirák Péter kísérte. A művészeti vezető Sapszon Ferenc Kossuth-, Liszt- és Magyar Örökség-díjas karnagy volt.