Maggy, az afrikai Teréz anya

„Egy olyan országban születtem, ahol nem félünk ölni”– kezdte tanúságtételét Marguerite Barankitse. Burundiban meggyilkoltak már érseket, apostoli nunciust, nemzetközi segélyszervezetek munkatársait is. Marguerite 1993. október 24-én elhatározta, hivatásává teszi, hogy megvédi az embereket.

Burundiban 1993-ban robbant ki a hutuk és a tuszik közötti véres etnikai küzdelem. A tragikus események alapjaiban változtatták meg Maggy életét.

„Az emberek nem ismerik Burundi történetét. Még mi magunk burundiak sem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Két nyelvünk van, a hutu és a tuszi. Én tuszi vagyok. Egy napon épp lázadó hutu anyákat és kisbabáikat segítettem menteni, amikor az ottani hadsereg egyik parancsnoka észrevett minket. Magával vitt, börtönbe akart vetni és azt mondta: „Isten büntetése vagyok.” Azt válaszoltam: „nem büntetés vagyok, hanem áldás! Szeretetből vagyok, hogy szeressek.”

Egy alkalommal Marguerite egy lázadó fegyveres hutu fogságába került. Fegyvert szegezett rá és azt kérte térdeljen le. A nő azt mondta neki: „csak Isten előtt térdelek.” A fegyveres megöléssel fenyegette. „Észrevettem, hogy van nála egy rózsafüzér. Rendben, letérdelek, de add kölcsön a rózsafüzéredet, mert én elfelejtettem magammal hozni az enyémet. Erre elcsodálkozott és azt kérdezte: imádkoznunk kell?” Marguerite azzal szembesítette fogvatartóját, hogy a rózsafüzér és a fegyver nem férnek meg együtt. „Add vissza a fegyvert annak, akitől kaptad, gyere velem, én pedig a Shalom Ház gyermekévé teszlek. Ma ez a férfi a sofőröm.”

A nő úgy fogalmazott, hogy elsősorban keresztény és csak utána tuszi. Maggy 1993 őszén tusziként végignézte, ahogy a hutuk lemészárolják számos családtagját. Elmenekült. 1993. október 24-én a hutuk féltek a tuszik bosszújától az érsekségen találtak menedéket, ahol Maggy titkárnőként dolgozott. Szembeszállt sajátjaival, hogy megvédje a menedékkeresőket. Ezt árulásnak minősítették a tuszik. Meztelenre vetkőztették egy székhez kötözték és a szeme előtt macsetével kivégezték 72 hutu ismerősét. Maggy így emlékezett vissza a véres eseményekre: „Ez a végtelen erőszak elborzasztott. Órákkal a vérengzést követően bújtak elő a rejtekhelyekről a gyerekek. Huszonöt árván maradt gyermek. Féltek, rettegtek és segítséget vártak tőlem. Isten válaszaként tekintettem rájuk. Eldöntöttem, hogy tovább kell élnem, értük” – mondta el tanúságtételében.

Szülőfalujában, Ruyigiben létrehozta a Maison Shalom központot. Befogadóházak sorát alapította. A díjak, elismerések mellett rengeteg ellenséget is szerzett magának. A nemzetközi figyelmet Maggy arra is felhasználta, hogy rávilágítson Burundi helyzetére. Ennek az lett a következménye, hogy Burundi elnökének első számú ellenségévé vált. Elfogatóparancsot adta ki ellene, ezért Ruandába menekült. Ott is folytatta mentő tevékenységét. Megalapította a Maison Shalom Ruanda szervezetet, amely több mint ötvenezer burundi menekültet segít Ruandában. A burundi kormány megtorlásul felfüggesztette a Maison Shalom Burundi működését, és befagyasztotta annak bankszámláit. Maggy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül segít, és több mint tizen­egyezer gyerek esetében sikerült a családegyesítés. Az otthonaiba befogadott gyerekek közül sokan értelmiségi pályára léptek. A szervezet működéséhez szükséges forrásokat Maggyék gazdálkodással, vendéglátással igyekeznek előteremteni.

Fotó: Magyar Kurír