Jézus jelenlétében lenni olyan, mint kifeküdni a napra

A szentségimádás nem könnyű, tanulni, gyakorolni kell. De megéri. Ha Jézus valóságos jelenléte előtt időt töltünk, áldást és kegyelmeket kapunk. Dicsőítés, hálaadás, kérőimák, csend: mind-mind eszközök számunkra, hogy jelen tudjunk lenni aktív, vagy éppen befogadó félként.

Nem létezik egyetemes útmutató az imára. Mindenkihez más áll közel, mindenki másképpen tud kapcsolódni az Istenhez. Az adott helyzetben viszont meg kell hozni a döntést: imádkozni szeretnék.

Megkértünk néhány embert, hogy osszák meg velünk, ők hogyan viszonyulnak a szentségimádáshoz, milyen apró szokásokkal és gyümölcsöző rutinokkal vannak jelen az Oltáriszentség előtt.

„Szentségimádás alatt talán a legnehezebb küzdelem, hogy jelen tudjak lenni Jézusnak, aki jelen van nekem. Tele vagyok gondolatokkal, a jövőmet tervezem, és érzem, hogy sokszor nem Ő van a középpontban. Sokat segít ilyenkor, ha olvasok az evangéliumból, vagy elimádkozom a zsolozsmát. Az Ige tud olyan erős lenni, hogy segít a jelenlétben. A legtöbb esetben nincsenek nagy érzelmi megtapasztalásaim, de azt a békét, amit a világ nem tud megadni csak Ő, mindig megkapom. Előfordul, hogy az imádságom idejében látszólag "semmi" nem történik, de számos hatását látom a hétköznapokban.” (Andi, 36)

„Nekem sokat segít az a hasonlat, miszerint Jézus jelenlétében lenni olyan, mint amikor az ember kifekszik a napra. Ha akarom, ha nem, a nap sugarainak hatása látszódni fog rajtam. Lebarnulok. Ez megtörténik akkor is, ha elkalandozik a figyelmem, vagy ha éppen nem gondolok semmire. Jézus jelenlétében lenni ugyanilyen. Biztos, hogy nincsen felesleges szentségimádás, valamilyen kegyelmet "sugároz" ránk az Úr.” (Nándi, 29)

„Isten jelenlétében lenni. Ennyi az egész. Semmit nem "kell" csinálni. Csak lenni. És akkor legtöbbször történni fog valami: megnyugvás, megérintettség. A gondolatok mindig elcikáznak, ez természetes, nem kell bosszankodni emiatt, hanem szép türelmesen visszahelyezni magunkat az eredeti helyzetbe. Segít, ha szépen lassan végig megyek a testrészeimen és megérzem azokat. Vagy, amikor a nyitott tenyerem középpontjára fókuszálok.” (Csanád, 58)

„Régebben azért jelentett csalódást a szentségimádás, mert túl sokat vártam. Elvárásom volt, hogy mindig történjen valami kisebb-nagyobb csoda, de legalább lelkileg kapjak valami jelentősebbet. Azóta ez az elvárás folyamatosan épül le bennem. Legfőbb tapasztalatom, hogy nincs olyan, hogy nem volt értelme a szentségimádásnak. Mindig van, akkor is, ha látszólag semmi sem történik, akkor is, ha alig tudok jelen lenni.” (Gábor, 35)

„Ha egyedül vagyok, hangosan elénekelek egy-két dalt, időnként lassú lépésekkel táncolok is. Általában fölírom a legfontosabb mozzanatokat - hálát, gondolatokat, indításokat, közbenjárást -, nagyon áldott ezeket időnként visszaolvasni. Előfordul olyan is, hogy falat érzek, amikor bemegyek a kápolnába. Pedig a saját szívemben van fal, ilyenkor azzal kezdek, hogy bocsánatot kérek Jézustól. Sokszor kapok olyan gondolatokat is, hogy "összeáll" valami, ami egy ideje foglalkoztat. Ez egyértelműen az Úr ajándéka.” (Dóra, 49)

A rövid tanúságtételekből is kirajzolódik: mindig van értelme ott lenni. Ha lelkünk máshol jár, és csak testben vagyunk jelen, akkor is magunkkal visszük a Szentséggel eltöltött időt. Hatása máskor fog érvényesülni.

Budapest több pontján is elérhető 24 órás szentségimádás. Bármikor betérhetünk, és bármennyit ott lehetünk:

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia http://www.belvarosiplebania.hu/tartalom/orokimadas

Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia https://szentangyalok.hu/site/index

Fotó: pixabay

NEK Titkárság