Jézus fényével bármilyen sötétségen úrrá lehet lenni

„Az 1962-es katonai megszállást követően üldözni kezdték a katolikus egyházat, „éheztették az embereket, megtagadták az oktatást a fiataloktól, letartóztattak és bebörtönöztek ezreket, amiért az alapvető jogaikat akarták érvényesíteni; ezrek haltak meg vagy tűntek el. (…) Az ország bezárkózott. A katolikus egyház üldözést szenvedett. Egy éjszaka alatt elűzték a misszionáriusokat, akik a szegényeket és sebezhetőeket szolgálták” – mondta Charles Maung Bo burmai bíboros 2016-ban, a londoni westminsteri székesegyházban tartott szentmiséjén.

Életerős Egyház

Ma több mint 340 millió keresztény naponta szenved el hátrányos megkülönböztetést vallása miatt. A Délkelet-Ázsiában fekvő Burmában a közösség tagjai évtizedek óta elnyomásnak, üldöztetésnek vannak kitéve. Az 53 milliós országban döntő többségben vannak a buddhisták. A lakosság egy százaléka keresztény, 4 százalék a muszlim vallásúak aránya. Az elnyomás, a kisebbségi lét ellenére a burmai egyház a legfojtogatóbb időszakban is növekedett. A hívek száma 100 ezerről hétszázezerre gyarapodott. A 160 fős papság 700-ra nőtt, míg a szerzetesek száma háromszázról kétezerre emelkedett, többségük 40 évnél fiatalabb. Charles Maung Bo úgy fogalmazott: „Az egyház olyan volt, mint egy mustármag, ami – mint a szentírási példázatban – fává növekedett.” A közösség erejét jól példázza az is, hogy már 16 karitász szervezet nyújt segítséget a rászorulóknak.

Bo bíboros nemzeti megbékélést sürget

Charles Maung Bo az 1962-es katonai megszállás idején már a szalézieknél tanult. 1970-ben tett szerzetesi fogadalmat. 1976-ban szentelték pappá. 1990 júliusában Lashió, ahol apostoli prefektusként dolgozott egyházmegyei rangot kapott, ezután püspökké szentelték. 2003-ban yangoni érsekké nevezték ki, majd 2015-ben Ferenc pápa bíborossá kreálta. Immár két éve az Ázsiai Püspöki Konferencia elnöke. 2016-ban Cebuban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson pápali legátusként celebrálta a világesemény nyitó szentmiséjét. Charles Maung Bo számos alkalommal kiállt a békés együttélésért, az ország felemelkedését a nemzeti megbékélésben látja.

Vér, háborúk, könnyek

Milyen ellentétek szabdalják a közösséget? Burmát 1989-ben fosztotta meg nevétől a katonai diktatúra és átnevezte Mianmarra. Az országot 135 etnikum lakja, ami vérzivatarossá tette a Kr.e. 9. századtól lakott terület történelmét. A britek 1824-ben kezdték el megszállni Burmát. 1937-ben leválasztották a területet Brit Indiáról és gyarmati státuszt kapott. A függetlenségi mozgalom tagjai angolellenes felkelést robbantottak ki ebben az időszakban, de a megszállók leverték és véres megtorlással válaszoltak a nemzeti törekvésekre. A második világégés idején a japánok a független állam ígéretével keresték meg az angolellenes erőket, akik hadsereget szerveztek. Japán megszállta Burmát, amelynek hatására a kommunista erők háborút indítottak ellenük.

Bambuszfüggöny mögé zárva

1945-re a britek visszaszerezték az uralmat gyarmatuk felett. Évekig tartó tárgyalások után a brit-burmai egyezmény eredményeként kikiáltották a független Burmai Uniót. 1962-ben egy katonai puccs révén a hatalom a katonaság vezetői kezébe került. A forradalmi tanács felépítette a burmai szocializmust, amely a világtól való teljes elszigetelődéssel járt. Míg Európát vasfüggönyök, falak szabdalták szét, addig Burmát bambuszfüggöny választotta el a külvilágtól. Ez az ország fejlődését jelentősen visszavetette. 1987-ben kormányellenes tüntetések kezdődtek. 1990-ben parlamenti választásokat tartottak, de a katonai kormányzat megakadályozta a választói akarat érvényesülését. 2007-ben kormányellenes tüntetések robbantak ki az üzemanyag ártámogatásának megszűnése és az elszabaduló árak miatt. A tüntetéseket leverte a katonai vezetés. Egy évvel később egy hurrikán tarolta le az országot, 13 ezer ember eltűnt, meghalt a természeti katasztrófában.

Élni és élni hagyni!

A hadsereg 2011-ig hatalmon maradt, miközben elkezdődött az alkotmány értelmében egy lassú demokratizálódási folyamat. 2015-ben választásokat tartottak, amelyet a korábban számos nemzetközi díjjal elismert Aun Szan Szu Kji és pártja nyert meg. A hadsereg azonban továbbra is jelentős befolyással bír.

2016 februárjában 55 év után ült össze ismét szabadon választott parlament. Charles Maung Bo bíboros az ország megerősödését, békét és nemzeti kiengesztelődést remélt ettől az eseménytől. „Azt várjuk a kormánytól, ismerje el az egyház jogát, hogy templomokat, kolostorokat építhessen” – mondta a bíboros. A kérés ellenére a hadsereg rendszeresen követett el erőszakot a keresztényekkel szemben.

Nyom nélkül eltűnt katolikusok

2016-ban karácsony vigíliáján a Xavéri Szent Ferenc-közösség több tagja eltűnt azt követően, hogy tájékoztatták az újságokat arról, hogy az állami hadsereg lerombolta templomukat. A közösség plébánosa Kínába menekült.

Burma 2017 nyarán az érdeklődés fókuszába került, amikor a buddhista többség kegyetlen katonai offenzívát indított a rohingya iszlám kisebbség tagjai ellen. Közel 700 ezren menekültek Bangladesbe a véres támadások elől. Aun Szan Szu Kji, aki ekkor az ország kormányfője volt, elvesztette számos állam támogatását a rohingya népirtás miatt. 2021-ben katonai puccsal távolították el a kormány éléről. Azóta folyamatosak a tüntetések. Február óta közel ezren haltak meg az összecsapásokban.

A fegyverek haszontalanok

Az ötvenhárommilliós ország mindössze 800 ezres katolikus népessége mindennapos fenyegetettségben él. Charles Maung Bo Mianmar történelmének első bíborosa, Rangun érseke határozottan kiáll a békéért, közösségéért. Ferenc pápa azért nevezete ki őt 2015-ben, hogy rajta keresztül fejezze ki együttérzését a burmai katolikusok felé. Az érsek a 2016-os cebui Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson pápai legátusként volt jelen, és ott is többször felszólalt az üldözött katolikusokért. Ugyanebben az évben Mianmar vallási vezetői felhívást tettek közzé, amelyben arra szólították fel az ország politikai és katonai vezetőit, hogy a kiengesztelődés és a béke útját keressék. 2021 eleje óta folyamatosak a tüntetések, az összecsapások az országban. Egy februári katonai puccs során a helyi haderő elmozdította helyéről az addig kormányzó pártot, amely által a hatalom az ország katonai főparancsnokához került. Bo bíboros rendszeresen megszólal az országban történő kegyetlenkedések, erőszak és üldöztetések miatt. A februári puccs kapcsán azt mondta: „a fegyverek haszontalanok. A kiengesztelődés és a párbeszéd fegyvereit kell magunkra vennünk.”

Lépjetek a kegyelem útjára!

Idén április 11-én, irgalmasság vasárnapján Bo bíboros felszólította országa lakosságát, hogy utasítsák el az embertelenséget és a brutalitást, és lépjenek a kegyelem útjára. Az érsek keresztútnak nevezte azt az időszakot, amelyben a mianmariak jelenleg élnek a félelem, az erőszak, az éhezés és a sötétség napjaiban. Bo bíboros szerint Jézus fényével bármilyen sötétségen úrrá lehet lenni. Egy másik alkalommal arra kérte Mianmar népét, hogy egész májusban imádkozzák a rózsafüzért, és vegyenek részt az Eucharisztia ünneplésében. A katonaság az elmúlt hetekben rendkívül komoly támadásokat indított olyan területek ellen, ahol nagyrészt keresztények élnek, s emiatt sok ezer embernek kellett elhagynia otthonát. Bo érsek szerint az egyetlen megoldás az, ha minden ajtó és minden szív megnyílik a másik felé, hiszen, ahogy mondja, ugyanazon nép gyermekei vagyunk, és az erőszakra csak szelídséggel és imával szabad válaszolni.

Ferenc pápa: Én is letérdelek Mianmar utcáin

A világsajtót nemrég bejárta arról az idős apácáról készült fotó, aki kisétált egy csapat felfegyverzett rendőr elé, letérdelt eléjük, és saját testével „védte meg” a tüntetőket a rendőri erőszaktól. Bo érsek úgy látja, Sr Ann Rose nővér tette a keresztény megváltó szeretetből fakadt, s minden katolikust büszkévé tett bátorságával.

Bo bíboros nyílt levelet intézett a mianmariakhoz, amelyben azt írta: „Mi, a Mianmari Egyház kitartunk a remény üzenete mellett. Imádkozni és dolgozni fogunk egy új Mianmarért, hogy az ország újjászülethessen a mostani tragédiából. Olyan Mianmart szeretnénk, ahol minden egyes embernek egyenlő jogai vannak, ahol a származási és vallási különbözőségeket ünnepelhetjük, s ahol valódi békét élvezhetünk. Olyan Mianmart akarunk, ahol a katonák leteszik a fegyvert, lemondanak a hatalomról és azt teszik, ami a dolguk: támadás helyett megvédik a népet.”

Ferenc pápa többször is megszólalt a mianmari események kapcsán. „Én is letérdelek Mianmar utcáin és azt mondom: szűnjön meg az erőszak! Én is kitárom a karom és azt mondom: győzzön a párbeszéd! A vér semmit nem old meg. Győzzön a párbeszéd!” – fogalmazott a Szentatya.

Forrás és fotó: Asianews.it, Magyar Kurír