Egy felejthetetlen emlék 1938-ból

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik kiemelkedő programpontja az elsőáldozás, amely során több ezer gyerek számára nyílik lehetőség arra, hogy először részesüljön az Oltáriszentségben.

Ez a különleges és meghitt alkalom szinte a kezdetektől része a világkongresszusnak, így az 1938-ban Magyarországon megrendezett nemzetközi találkozóról sem hiányozhatott. Akkor az elsőáldozás Krisztus mennybemenetelének ünnepi szentmiséjén valósult meg a Hősök terén. Az eseményen közel százötvenezer gyerek vett részt, kísérőikkel együtt pedig legalább háromszázezren voltak.

Az 1938-as kongresszus emlékkönyve szerint ilyen nagy számú áldoztatásra Magyarországon még nem volt példa. A bejelentett 114 ezer iskolás gyermek helyett közel 150 ezer jelent meg, és a kísérők száma is hasonló nagyságrendű volt. A „magyar ifjúság nagy demonstrációján” több 10 ezer olasz, belga, francia és angol gyermek áldozott ugyanabban a pillanatban. Fiatal falusi lányok, apácanövendékek, elemista és gimnazista fiúk, illetve cserkészek egyaránt részt vettek a kongresszus ünnepi programján.

Az egyik legszebb esemény a felvonulás volt. Az emlékkönyvben megírták, hogy az ifjúsági csoportok katonás fegyelemmel meneteltek az Andrássy úton, és pontosan az előre megjelölt helyükre érkeztek meg. A nagy padtömbök sűrűn megteltek a Bocskai-ruhás fiúkkal és lányokkal. Nemcsak az ülő- és állóhelyek voltak zsúfolásig megtömve: az elkerített részeken kívül is tízezrek szorongtak. Szerencsére a sűrűn elhelyezett megafónok mindenhová közvetítették az énekek közé beiktatott szentbeszédeket.

A feljegyzések szerint az ország minden vidékének jellegzetes, tarka, magyaros motívumokkal dekorált ünneplő csoportja már a kora reggeli órákban elhelyezkedett a Hősök terén és az oltáremelvény mögött, a tó területén. A meleg májusi napfényben csodálatos látványt nyújtott, ahogyan az ifjúság köszöntötte a felvonuló papságot, majd a mise alatt térdre ereszkedve, hódolattal fogadta az Oltáriszentséget, és áldozott. A szentmisét Verdier bíboros, Párizs érseke mondta, a szentlecke pedig az Apostolok Cselekedeteinek első fejezete volt, ami Krisztus mennybemeneteléről szólt. Az 1938-as szentmise legfontosabb üzenete az volt, hogy minden új nemzedék újrakezdi és folytatja az Egyház történetét.

Az áldoztatást háromszáz pap végezte, akik fehér karingben és stólával vonultak végig az elsőáldozók között. A fehér és arany színekkel dekorált, tüll-függönyös frigyszekrényeket a premontrei rend tagjai vitték. Minden frigyszekrényben hatvan kehely volt, bennük a konszekrált ostyákkal. A konszekrálást a lazarista rend tagjai végezték, és ők is osztották szét a kelyhekbe a százötvenezernyi Szentostyát.

Az 1938-as elsőáldozás sok ember számára életre szóló élményt nyújtott. Faluhelyi Józsefné Matusz Ilona egyike volt azoknak az elsőáldozóknak, akik a kongresszus szentmiséjén vették magukhoz először az Oltáriszentséget. Visszaemlékezése szerint a leendő elsőáldozókat már egy évvel a kongresszus előtt elkezdték felkészíteni a nagy eseményre. Imádságokat és egyházi énekeket tanítottak nekik, az iskolában pedig nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltek volna a közelgő rendezvényről. Ahogy ő fogalmazott: az ember egész lelke tele volt várakozással, az elsőáldozást követően pedig a felejthetetlen emlékekkel.

Fotó: Fortepan

NEK Titkárság