Lépjünk hátra egyet!

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti Hősök terén celebrált záró szentmiséjén, a Statio Orbison Ferenc pápa Szent Márk evangéliumából Jézusnak Fülöp Cezáreájában feltett kérdését idézte: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mk 8,29). A Szentatya rámutatott, a kérdés fordulatot hozott a tanítványok számára a Mester követésében. Bár jól ismerték Jézust, közel álltak hozzá, mégis, nem úgy gondolkodtak még, mint Ő – mondta a katolikus egyházfő. „Hiányzott még a döntő lépés, amely elvezet Jézus csodálásából Jézus követésére” – mondta, majd hozzáfűzte: „Az Úr ma is rászegezi a tekintetét mindannyiunkra és személyesen felteszi nekünk a kérdést: »Ki vagyok én valójában a te számodra?« Ki vagyok a te számodra?” Ferenc pápa rámutat, ez a kérdés nem csupán egy pontos választ vár el a katekizmus alapján, hanem személyes, életünkkel adható választ, melyből megszületik meg a tanítványi kapcsolat megújítása. Kiemelte, ez három lépésben megy végbe a tanítványoknál, de a mai kor embere is megteheti ezeket: Jézus hirdetése, döntés Jézussal, Jézus követése.

1. Jézus hirdetése

A jézusi kérdésre Péter válaszolt: „A Messiás vagy”. Ám meglepő módon Jézus „a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek”. Miért ez a szigorú tiltás? A Szentatya szerint ennek pontos oka az, hogy ha kimondjuk, Jézus a Krisztus, a Messiás, pontos a megfogalmazás, de nem teljes. „Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek és nem Isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk” – mutatott rá Ferenc pápa, hozzáfűzve: ettől a pillanattól kezdve kezdi el felfedni Jézus húsvéti identitását, azt, amelyet az Eucharisztiában fedezhetünk fel. Elmagyarázza, hogy küldetésének csúcspontja valóban a feltámadás dicsősége lesz, ehhez azonban át kell mennie a megalázó kereszthalálon, vagyis hogy „Isten bölcsessége szerint fog mindez lezajlani”, amely, ahogyan Szent Pál apostol mondja a korintusiaknak írt első levelében: „nem ezé a világé és nem is e világ fejedelmeié” – mondta a főpásztor. A pápa kiemelte, hogy Jézus hallgatást parancsol messiási identitásával kapcsolatban, de nem teszi ezt a rá váró kereszt vonatkozásában. Sőt, ahogy az evangélista feljegyzi – mondta homíliájában Ferenc pápa –, Jézus elkezdi „nyíltan” tanítani, hogy „az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad”.

Az egyházfő szerint Jézusnak ez a megdöbbentő bejelentése az embereket is meghökkentheti. „Mi is szeretnénk egy olyan Messiást, aki hatalommal rendelkezik és nem egy keresztre feszített szolgát. Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten” – szögezte le. Hozzátette, ezt az emlékeztetést nem szavakkal teszi, hanem „kézzelfoghatóan, megmutatva, hogy Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet”. aláhúzta, az Úr mindig ott marad, egy kenyér egyszerű formájában, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk és megegyük. „Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen”.

2. A döntés Jézussal

A szentbeszéd elején említett három lépés közül a másodikat Ferenc pápa úgy vezette fel, hogy Jézus kérdésére Péter tipikusan emberi reakcióval válaszol: amikor felsejlik a kereszt, a fájdalom perspektívája, az ember fellázad, Péter is megbotránkozik a Mester szavain, és igyekszik lebeszélni róla, hogy ezen az úton haladjon tovább. „A kereszt sohasem divatos, napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz” – húzta alá a Szentatya, kifejtve: a kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint „az Isten szerinti gondolkodás” összeütközik az „emberi gondolkodással”. A kettő közti különbséget az egyházfő úgy mutatta be, hogy az egyik oldalon ott van Isten logikája, amely az alázatos szeretet. „Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig” – mondta. A másik oldalon viszont – mutatott rá – ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi. „Itt az számít, ki mennyire fontos és erős, mi vonzza több ember figyelmét és hogy tud előnyt szerezni a többi emberrel szemben” – emelte ki.

Ahogy Péterrel, úgy velünk is megeshet, hogy „félretesszük” az Urat, a szívünknek egyik sarkába, de közben vallásosnak és jónak tartjuk magunkat, tovább járjuk a magunk szabta utat és nem engedünk Jézus logikájának – mondta Ferenc pápa, aki szerint viszont Jézus velünk van ebben a belső küzdelemben, mert „azt szeretné, ha az apostolokkal együtt az ő oldalára állnánk”. Leszögezte, nem abban áll a különbség, hogy ki vallásos és ki nem, hanem „a lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van. Mennyire messze áll Ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjon és elhallgattassa ellenségeinket! Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas, győzedelmes és ajnározott messiásai!” Jézus azt várja, hogy megtisztítsuk vallásosságunkat a keresztje előtt, az Eucharisztia előtt, ezért Ferenc pápa a szentségimádás fontosságára hívta fel a figyelmet.

„Engedjük, hogy Jézus, az Élő Kenyér kigyógyítson a bezárkózásból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségeinket és magunkba zárkózásunkat, hogy megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amikor csak saját képünket védjük, és elvezessen oda, ahova ő akar!”

– szólított fel a Szentatya.

3. Jézus nyomában járni

„Távozz előlem, sátán!” – így téríti észhez Jézus Pétert egy erőteljes, szigorú paranccsal – idézte az egyházfő, ugyanakkor hozzátette, hogy parancsa mellett ott van Ő maga, és kegyelmével segít megtenni, amit kér. Péter elfogadja a kegyelmet és „tesz egy lépést hátra” – emlékeztetett a pápa. A keresztény útja azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk – hangsúlyozta. Felidézte, Péter is felismerte, hogy a középpont nem az ő Jézusa, hanem az igazi Jézus. „Bár elbotlik még később is, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri az Isten arcát. És így eljut a Krisztus iránti terméketlen csodálattól addig, hogy valóban követi Krisztust” – ismertette az első pápa lelki fejlődését utódja.

Jézus nyomában járni azt jelenti, hogy járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, és ugyanazon az úton járunk, mint Mesterünk, aki szolgálni jött és nem azért, hogy neki szolgáljanak – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. Jézus nyomában járni azt jelenti, hogy „minden nap odalépünk testvéreinkhez. Az Eucharisztia indít erre bennünket, hogy érezzük: egy test vagyunk, amelyet megtörnek a többiekért” – mondta, utalva az Oltáriszentségre, egyúttal arra kérte a híveket, engedjék, hogy a Jézussal az Eucharisztiában történő találkozás átalakítsa őket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket – emlékeztetett Ferenc pápa, kiemelve Szent István királyt és Árpád-házi Szent Erzsébetet. Azt kérte, a hívek se elégedjenek meg kevéssel: „ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová” – ígérte Róma püspöke.

Ferenc pápa azt is kérte, a most véget ért Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus legyen egy kiindulópont, hogy Jézus nyomában járjunk, hogy előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát, és hogy minden nap feltegyük magunknak a kérdést: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” – zárta szentbeszédét Ferenc pápa.

Kattints ide a képgalériához!