Forráspont – Ifjúsági est

Hosszú sorbanállás után végre elkezdődött, amit már oly régen beharangoztak nekünk, és vártunk: Forráspont, Ákos koncert. Az énekes a tőle megszokott energiával nyitotta meg az estét, mégis talán a legnagyobb tapsot a jelenlévőkhöz szóló kérése kapott: „Imádkozzunk azokért, akik azt hiszik, mi vagyunk az ellenség. Nem mi vagyunk. A mi hitünk nem árt senkinek.” Egyetértő morajlást lehetett hallani az Arénában.

A katolikus ember „nyunyókája”

Ákos és zenekara után az est meglepetésvendége lépett színpadra: Lackfi János. Az író, költő, műfordító megjegyezte: ilyen sem volt még, hogy Ákos az ő előzenekara. De megdicsérte, hogy jó munkát végzett. Majd rövid, ám de velős elmélkedését rögtön azzal a kijelentéssel kezdte, hogy szerinte az Oltáriszentség a katolikus ember nyunyókája. Mintha az Atya kivágott volna egy darabot magából, hogy ha félnénk, legyen, ami erőt adjon. De elgondolkodhattunk azon is, milyen lenne, ha Jézus történetét szuperhősös-filmként forgatnák le. Az általa felolvasott írásán mindenki jól szórakozott: tényleg, akár így is lehet nézni a történéseket.

Találkozások Jézussal

Proszenyák Róbert megrendítő tanúságtételében arról mesélt, hogy egy futóversenyen kómában esett. Részletesen elmesélte a tapasztalatát a túloldalról, azt, hogy visszatérése után hogyan vált hívővé. Feszülten hallgatta több ezer fiatal a tanúságtevőt: „Az volt életem legvalóságosabb élménye, amikor a poklot láthattam meg. A kézzelfogható, jelen való világ csupán káprázat ahhoz képest.” A Forráspont második tanúságtevője a német származású Sophia Kuby, a European Dignity Watch (EDW) élet- és családbarát civil szervezet alapítója volt. Sophia 2000-ben tért meg, megtérése gyökeres változást hozott az életében. Még középiskolásként került kapcsolatba Istennel egy amszterdami zarándoklaton. Az ottani szentmisén úgy döntött, hogy beáll az áldozók sorába áldást kérni, azt ugyanis tudta, hogy mivel nincs megkeresztelve, nem áldozhat. Mellkasán keresztezett karokkal jelezte a papnak, hogy nincs megkeresztelve. Amikor odaért, a pap áldás helyett Sophia szeme elé tartotta az Oltáriszentséget és azt kérdezte tőle: „Hiszed, hogy ez Jézus teste? ” Sophia meglepődött a kérdésen. Hirtelen átjárta a hit átütő ereje. „Igen” – válaszolta. „A bensőm teljesen megremegett, visszatértem a helyemre, térdre borultam, sírtam örömömben.”

Csendbe borult aréna

Talán most lett igazán aktuális a Kongresszus egyik mottója, hogy „Találkozások ünnepe”. Minden percben régi ismerősök találkozásának lehettünk szemtanúi, akik hosszú ideje nem látták már egymást - talán évek óta. Miközben ezeket a találkozásokat figyeltem, megakadt a szemem az oda kirendelt biztonsági őrökön, akik megszokták a tomboló fiatalságot a koncerteken (ez itt sem volt másképp), mégis döbbenten forgolódtak körbe, amikor tízezer fiatal néma csendben állt vagy térdelt az Oltáriszentség előtt, amíg a püspök imádkozott. Lehet azt mondani, hogy hátborzongató, ahogy hatvanezer ember ujjong, amikor a csapata gólt lő. De talán még hátborzongatóbb, ha egy stadionnyi fiatal – táncolás és dicsőítés után – csendben imádkozik.

Kaszab Luca