Exhumálni egy boldogot - újabb ereklyével bővülhet a Missziós kereszt

Március 27-én a Magyar Szalézi Tartomány sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy megtalálták és azonosították Boldog Sándor István szalézi vértanú ereklyéit. Az eseményen elhangzott, hosszú kutatómunka után jutottak arra a következtetésre, hogy Sándor István maradványait a budapesti Új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37-es számú sírjában kell keresniük. Csány Márton volt szalézi ifjúsági referenst, a Boldog Sándor István-kutatás elkötelezett hívét kérdeztük a folyamatról és az új ereklyéről:

Mi indított arra, hogy megkezdjétek a kutatást?

Halottak napja volt, 2017 novembere. Családommal Budapest felé utaztunk vidékről és meg akartam nekik mutatni Sándor István nyughelyét. Levéltári dokumentumok alapján akkor még csak körülbelül lehetett tudni, hogy merre lehet eltemetve. Miközben sétáltunk az Új Köztemetőben, az egyik ottani alkalmazott elejtett egy mondatot azzal kapcsolatban, hogy nem olyan régen sikerült exhumálniuk valakit. Ekkor erősen azt éreztem, hogy a hosszú ideje bennem lévő elégedetlenséget – azzal kapcsolatban, hogy annyi ember kereste sikertelenül Sándor István ereklyéit – végre fel kell váltania az aktív cselekvésnek. 2018 januárjában indult meg a munka, és novemberben már fel is tártuk a sírt a szakértőkkel. Én vittem be a csontokat a laborba kivizsgálásra.

A szakmai munkát irányító Susa Éva igazságügyi főtanácsos pontosan tudta, hogy az Új Köztemető 301-es parcellájánál kell keresnetek…

A gyakorlati előkészítő és feltáró munka valóban Susa Éva vezetése és szakmai felügyelete alatt zajlott. Rengeteget köszönhetünk neki. Ő jutott arra a következtetésre a korabeli dokumentumok és szakmai tapasztalatok alapján, hogy Sándor István földi maradványait - kivégzett sorstársaival együtt - a budapesti Új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37-es számú sírjában kell keresni. Sándor Istvánt és a vele együtt 1953. június 8-án kivégzett hat személyt ugyanis jeltelen sírba temették, és semmiféle írott forrás nem maradt fenn a temetés helyéről. A börtönadatok is csak a kivégzés időpontját rögzítették. Ugyanakkor más hasonló ügyek valószínűsítettek egyfajta „temetési rendet”, ami alapján következtettünk arra, hova temették azokat, akik a Fő utcai börtönben haltak meg adott időben. A sír feltárása végül 2018. november 12-én történt meg, és abból hat személy majdnem teljes csontmaradványa került elő.

Melyikük volt Sándor István?

Ebben a genetikai vizsgálat és néhány egyéb adat volt segítségünkre. Például az, hogy pontosan tudtuk, 39 éves volt Sándor István, amikor kivégezték. A beazonosítás szempontjából a legfontosabb a koponya és a combcsont, ezekből lehet az elhunyt magasságára következtetni, ezért ezeket a csontokat vizsgálták a szakértők. Először a hat koponya közül kizártak ötöt. Megállapították, hogy mindegyik férfié volt, köztük a két 39 éves volt a legidősebb. Mivel Sándor István alacsony volt, ezért a két legrövidebb combcsontot vizsgálták. Az elvégzett vizsgálathoz Sándor István, valamint testvére (Sándor János) által egykor lezárt borítékok, illetve a rájuk tett bélyegek segítették a DNS szintű azonosítást. Számomra elképesztő volt, hogy egy olyan levélboríték szolgált bizonyítékként, amit a ’40-es évek elején használtak.

Személyes motivációnak sem vagy híján, ha Sándor Istvánról van szó.

12 éves lehettem, amikor az egyik szombaton nagybátyám elvitt Bugacra. Ott találkoztunk Zsédely Gyula atyával. A kezembe nyomott egy könyvet, hogy feltétlenül olvassam el. Sándor István első életrajza volt, akit Gyula atya személyesen is ismert. Nem szerettem olvasni, félretettem a könyvet, azonban 2-3 év múlva Sándor István témája ismét előkerült az életemben, amikor a szaléziak egyik hírlevelében találtam róla egy cikket. Elképesztően izgalmasnak találtam az életét, teljesen magával ragadott, még úgy is, hogy szomorú volt a vége. Rögtön biciklire pattantam és megnéztem Budapesten azokat a helyeket, ahol élt, tevékenykedett. Aztán a boldoggá avatása következett. A magyar közvélemény szinte nem is tudta őt megismerni, olyan hamar átment az ügye a Szentszéken. Néhány évvel a boldoggá avatási kérelem benyújtása után már ott álltunk a Szent István Bazilika előtt. Egyébként érdekes, Ferenc pápa 2013. március 27-én ismerte el Sándor István vértanúságát, ez gyakorlatilag a boldoggá avatását jelentette. Napra pontosan hat évvel később pedig sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy megtaláltuk földi maradványait, amelyek – mivel egy boldogról beszélünk – hivatalosan ereklyéknek számítanak. Semmi sincs véletlenül.

Mi következik most? Mi lesz a következő lépés?

Amint a Vatikán a beazonosított csontokat ereklyeként hitelesíti, végre eleget tehetünk a világból – többek között Nicaraguából vagy a Fülöp-szigetekről - érkező számos kérésnek, hogy küldjünk ereklyéket Boldog Sándor Istvántól.

Ha már az ereklyéket említetted. Ezek a jövő évi Eucharisztikus Kongresszus Missziós keresztje szempontjából is fontosak.

Így van. Számunkra is nagy öröm, hogy Erdő Péter bíboros úr és Ábrahám Béla tartományfőnök kezdeményezésére a Missziós kereszt hamarosan bővülni fog Sándor István ereklyéjével. Azonban nem ez az egyetlen kapcsolódása Sándor Istvánnak az Eucharisztikus Kongresszushoz. Ő maga 1938-ban személyesen vett részt egy csapat fiatallal a legutóbbi budapesti kongresszuson. Ugyanebben az évben kezdte meg a noviciátust Mezőnyárádon. Egyik társának visszaemlékezése szerint „már ekkor lehetett látni, hogy személye predesztinálva volt a fiatalok nevelése terén, Don Bosco nevelési módszere szerint”. Mindig szívén viselte a magyar fiatalság sorsát, lelki érettségét, életével példát adott mindannyiunknak.

Beszélgetőtárs: Gőbel Ágoston