

„Vidám ember vagyok, ez isteni ajándék (…), onnan jön, hogy szeretjük Istent" – mondta a bíboros, Quebec érseke. Pedig gyermekként hat testvérével együtt sokat nélkülözték édesapjukat, aki favágóként dolgozott. Gérald Lacroix fiatalon grafikusként dolgozott egy nyomdában. Közben érezte, hogy szeretne segíteni a szegényeken. Tanulmányai során megismert egy misszionáriust, aki akkor már évek óta Kolumbiában dolgozott, és csatlakozott hozzá. „Ott szólított meg az Úr, hogy kövessem. Ez teljesen felforgatott mindent, hiszen én nem akartam pap lenni” – mesélte el Gérald Lacroix, aki kilenc éven át szolgált Kolumbiában egy katonai gerillaszervezet által ellenőrzött háborús övezetben. A plébániájához 18 falu tartozott, a legtávolabbit 18 órába telt elérni és csak öszvérháton lehetett megközelíteni. Egy alkalommal a misszionáriussal egy vérmérgezésben szenvedő férfi lábát kötözték, amikor annak házába berontott egy feldúlt fiatalember. A beteg gyermekéhez kért gyors segítséget. Az apa ragaszkodott hozzá - látva a rossz állapotban lévő gyermekét, hogy valaki megkeresztelje. Nem volt pap a környéken. Végül a különleges helyzet miatt, a pap titkárának és a misszionáriusnak az engedélyével Gérald Lacroix végezte el a szertartást. 1988 óta már papként is szolgálja a közösséget. 2011 óta a Québec-i Főegyházmegye főpásztora, Kanada prímása.